Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

VI. A kísértések haszna

VI. A kísértések haszna. Mily csodálatosan kegyes vagy, fölséges Istenem! Kísértéseket bocsátasz reánk, de nem azért, hogy elessünk, hanem azért, hogy félelmünkben Hozzád, legerősebb mentsvárunkba fussunk. így tesz az édesanya is, ha át akarja ölelni messze tipegő kicsikéjét; megijeszti, de tüstént kitárja karját és átöleli keblére menekülő kisfiát. Boldog mosollyal nyom csókot homlokára, s babusgatva inti: maradj velem mindig, nehogy bajod essék; végül pedig emlőit nyújtja vigasztalására. ó, boldog kísértés! Isten Fiának karjába űzöd az embert. Mily jóságos vagy, Uram! Megengeded, hogy mindenünnen zaklassanak, de ugyanakkor szívedben nyitsz nekünk vigasztaló, üdvös menedéket. Embertestvérem! ne sokat csodálkozz kísértéseiden, hanem fuss íziben Istenhez, és ha meg akarsz szabadulni, a kísértésektől, telepedj le az Űr lábához, mert különben könnyen bűnbe, sőt kárhozatba eshetel. Ha pedig már úgy eltávolodtál Istentől, hogy nem tudsz visszatérni hozzá, fuss teljes bizalommal Krisztushoz; Ö közelebb van hozzád. Rejtőzz el oldalának sebébe, köpenye alá,

1) s ne félj, mert itt nem talál meg ellenséged. Sohase téveszd szem elől, hogy Isten barátságát úgy nyerheMilánói Jakab : A szeretet zsarátnoka. 3