Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

VI. A kísértések haszna

ted meg legkönnyebben, ha Krisztus sebeit viseled szívedben s vérének harmatát lelkeden. Ha így jelensz meg az Ür előtt, majd gondjaiba vesz és úgy tekint reád, mint az édesatya egyszülött fiára. Menj tehát Krisztushoz, és kérjed könyörögve, hogy újítsa meg karjaidban sebeit s vérével fesse pirosra a lelked. így, vérének bíborruhájában, bátran beléphetsz a Király udvarába. Forgasd elmédben naponként Megváltód sebeit, meglásd, menedéket s vigaszt találsz bennük. Hidd el, ha ezekkel pecsételed le szíved ajtaját, hiába zörget rajta a sátán. Vakmerőség volna, a bűneink okozta sebeket bűneiddel újra felszaggatnod. Ha a részvét és tisztelet sem tud visszatartani a bűntől, legalább a kilátásba helyezett büntetés súlyossága térítsen észre. Ha pedig gonoszságaiddal már Krisztus haragját is magadra vontad, fuss a bűnösök menedékéhez, Máriához, és sírva kérjed segítségét. Ha állhatatos leszel, biztosan meghallgat, s megadja mindazt, amire lelkednek szüksége van. Hisz ifjúkora óta vele növekedett a részvét,

2) és reá bízta Isten a szenvedők ügyét; ő pedig válogatás nélkül mindenki iránt szeretettel gyakorolja hivatalát. Ha mégsem vigasztalódol, tudd meg, hogy szeretetből teszi ezt veled az Isten. Azt akarja ugyanis, hogy megismerd bűneid mélységét és tudatára ébredj nyomorúságodnak. Ügy fogadd tehát, mint Isten ajándékát. Isten előtt, ugyanis, visszatetszik az igaz-