Milánói Jakab O. F. M.: A szeretet zsarátnoka (Budapest, 1941)

Bevezetés

Bevezetés „Hozzád emelem lelkemet, Istenem",

1) és bizalmam a Te kegyes jóságodba vetem. Csalogatsz csodálatos édességednek kellemes illatával és magadhoz vonzol lángoló szeretetednek törhetetlen bilincsével. Az igazság Napjának ragyogása és világosságának fénye ingerel, azért „hozzád emelem szememet, ki az égben lakozol"

2) és mohón keresem szerető tekintetednek csábító szépségét. Nyugtalan a lelkem, mert nem tudom, van-e valami bennem —, méltatlan szolgában —, ami neked tetszenék. Nem tudom, mit kell tennem, hogy neked jobban tessem, és oly hatalmas Urat

r mint Te, méltón szolgálhassak. Azért, hogy a Te tiszteletedet emeljem és barátom kérésének is eleget tegyek, belső buzgóságtól kényszerítve e néhány elmélkedésben bátorkodom valamelyest kifejteni, hogy az embereknek mily buzgósággal kell keresniök Téged, hogyan találhatnak meg, mi módon tudnak hozzád járulni és téged szorosan átölelni. — Bár ezekben az elmélkedésekben különböző húrok szólalnak meg, a tiszta szívű olvasó lelkében mégis egy dallamba olvadnak. Ha sok és különféle tárgyról szólnak is az egyes fejezetek, mégis egyet céloznak: az: Isten dicsőségét a lélek tökéletességében.