P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

azokról gondoskodik, melyek feleségéi és viszont : És szívük megoszlott", — mondja az apostol. Hány embert tart vissza a ruhanélküliség még a vasárnapi misehallgatástól is I Szegény palóc vidékünkön hányszor fordul elő, hogy apa és fia, anya és leánya felváltva jönnek a templomba, mert csak egy öltönyük van. S egész napi munkájuk nem a földi életet szolgálja-e csupán ? Ilyen munkára viszont sokszor illik a szentírás szava : „Elvetted jutalmadat", vagyis az örökkévalóságban ezért jutalomra nem számíthatsz. Mily kevés azok száma, akik munkáiknak a jószándék felínditásával örök értéket kölcsönöznek? Imádságról, imaszellemről, Istennel való állandó összeköttetésről pedig ugyan hánynál van szó ? Még jó, ha valamelyes reggeli és esti imát végeznek. Hoi marad ilyenformán az érdem szerzése ima és istenes élet áital ? Milyen más a kolostor lakójának élete. Láttuk a napirendnél, hogy már a reggeli imában Istennek ajánlja egész napját : imát, munkát, örömöket, nehézségeket egyaránt. Napközben ismételten hivja a csengetyű szava az Istennel való társalgásra. Munkájához azonfelül még az engedelmesség érdeme is járul. Tehát minden lépése kegyelemszerzés. Ha most tekintetbe vesszük, életének, önfelajánlásának szent áldozatát és Urunk ígéretét a százszoros mértékről : akkor Egyed testvérnek igazat adhatunk, amikor azt mondja, hogy a világ-