P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

ban elért tökéletesség legnagyobb foka sem ér fel a kolostor lakójának legalacsonyabb fokú tökéletességével. Megértjük szent Bernátot, kiről kiváló életrajzírója, Piszter a következőket jegyezi fel : Ahol ő a szerzetes életre a hivatásnak némi jelét sejtette, ott élénk szellemének és hevülő lelkesedésének majdnem türelmetlen buzgalmával igyekezett e hivatást életre kelteni és a megvalósulásra segíteni. Számos levelének alapgondolata az : gyorsan, tétovázás nélkül kell megfelelni a hivatásnak. „Mi sem bizonyosabb, mint a halál, — írja egy római szerpapnak, hogy őt gyors elhatározásra birja — misem bizonytalanabb, mint a halál órája. Rajta, siess, fuss, menekülj . . . Ne állapodjál meg a bűnösök útján. Hogy tudsz élni ott, ahol nem mersz meghalni !" 109. Csendes béke és vidám halál. Késő este csöngettek a corvoi kolostor portáján. „Mit keressz"? — kérdezte a portás testvér. — „Békességet", — válaszolta a vándor. — „Ki vagy" ? — „Dante", — hangzott a válasz. A nagy költő a világ zajából kolostorba menekült, hogy felzaklatott lelke egy kis békességre találjon. Izaiás szavai illenek korunkra : „Vártuk a békességet és nem jő semmi jó ; a gyógyulás idejét és íme a rettegés. Sión romlását hazugsággal gyógyítják, mondván : békesség.