P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

torok annyi neves és névtelen nagyjának önfeláldozó élete, működése nélkül? 101. Keljetek fel Umbria zárdái! Megemlékeztünk a romboló korszellemről, az anyagiasság, haszonlesés, kiélés szelleméről. Ha nem ismernők a mai élet másik, jobbik oldalát; ha nem látnók a kegyelem által megindult és fölfelé törtető szent életáramot, úgy a Róma végveszélyét előrelátó Tacitus szavait kellene ajkunkra venni : „Nincs reményünk ; kétségbe kell esnünk." A baj gazdasági s egyéb mentőkisérletek dacára nőttön nő, úgy hogy elmondhatjuk, Wöhrmüller apáttal : A szenvedő emberiség méltán használhatja ma a fájdalmas Anya ajkára adott szavakat : mint a tenger annyi a szomorúságom. — A világ nyomora a szeretet tettei után kiált, azaz inkább a tettek szeretete után."

1) Ma minden lefelé húz. Mily kevés azoknak száma, kik írásban és szóban az ideálisták leikével és lelkesedésével dolgoznak. És mennyi romboló, pusztító elem áll velük szemben ! Itt nyeri a zárda nagy horderejét. A kolostor lakóinak lemondó, önfeláldozó élete egyrészt lokalizálja a bajt. Épúgy, mint a gyöngyösi tűzvésznél a klerikusok egy része állt őrt a kolostor és pajta tetején és menten eloltották a leszálló szikrát, miáltal a mögöttük fekvő városrészt megmentették a pusztulástól ; másik l) Wöhrmüller O. S. B. Das Königliche Gebot. 39.