P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

része pedig a városban segített, ahol lehetett és öntött reményt a kétségbeesett lelkekbe, Ugyanez lelki téren a kolostorok hivatása ; a bajt lokalizálni és menteni a menthetőt. A kolostor lakóinak önfeláldozó élete a bűnös ember számára hatalmas prédikáció, mely fennhangon hirdeti : győzd le magad, rázd le a bűn láncait és tedd magad Isten kegyelmével boldoggá. Tedd úrrá a királyi lelket és öröm lesz életed! A kolostorok az élő evangélium, örömhír. Jól mondotta szent Ferenc: a mi hivatásunk az, hogy az emberek szivét szent örömre, lelki vígságra hangoljuk. A szerzetesek élete, lelki derűje nem maradhat hatás nélkül. A száz és száz kolostor mindennél eredményesebben hirdeti az önmegtagadó élet szent örömét. Ahol nincs zárda, gyarapodik a züllések, tolvajlások, paráznaságok száma. Azért kiáltott fel szent Teréz : „Jaj, azon országnak, melynek nincsenek kolostorai." A családi élet tisztasága, hűsége, példát, erőt nyer a zárda lakóinak lemondásából! Méltán sóhajtott fel Prohászka: „Keljetek fel Umbria zárdái és leheljétek a lemondás illatát a kábult világba."

1) 102. A kolostor az életszentség termékeny kertje. Nem állítjuk, hogy csak a kolostorban lehet szentté lenni. Az egyház minden kor-, *) Elmélkedések az evangéliumról. 1908. 72 f.