P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

Az esti elmélkedés után néha marad 5—10 perc. Ází mondod : „Csekélység, már mihez sem lehet fogni." S ez a napi 5 perc egy év alatt több mint 30 órát tesz ki, Ez is csekélység? Coassini szentéletű papról olvassuk, hogy papnövendék korában az iskolai 10 perces szünetek alatt tanulta meg a szlovén és héber nyelvet.

1) Es Doupanloup püspök beszéli d'Aquesseau kancellárról, hogy könyveit azon 5 percekben írta, melyekben felesége 20 éven át az étkezéshez későn jött.") S az időről mondja szent Bernát: hogyannyit ér, mint a mennyország,—annyit, mint Jézus Krisztus vére, sőt annyit, mint maga az Isten, — mert hiszen minden jól felhasznált pillanat a mennyországot, az Istent szerezheti meg számunkra. Ha tehát a kuíár amerikai az időt pénznek mondja, mennyivel inkább kell akkor azt nekünk becsülnünk, kik az örökkévalók értékelésével mérünk mindent? „Csekélység" — mondod — sa fölösen maradi vászondarabot a szeméíládába, a kenyeret a moslékba dobod, a ruhára nem vigyázol, az eszközöket, szerszámokat rozsdásodni engeded. Pedig sok kicsi sokra megy, tartja a közmondás. Klára anya, a Jézus szegény leányainak alapítónője, ezt az elvet riíka gyakorlati oktatással toldja meg: „Ili egy darab kenyeret pazarolsz, olt kiöntöd az olajat, máskor levest loccsantasz ki, ismét más alkalommal egy csomó 1) Ehrenborg—szombathelyi papnövendékek: A papi eszmény fele. 28. 1. 2) Wolpert: Einzige Seele 136,