P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

kénes gyufát teszel hasznavehetetlenné; ha az összes kárt, melyet egy év alatt okozol, összeszámítod, vájjon nem tenne-e ki akkora összeget, hogy azon egy szegény gyermekkel többet vehetnénk fel és menthetnénk meg? Ha pedig az Ur éppen ezt a gyermeket számon kéri tőlünk, hogyan felelünk neki?" „Csekélység" — gondolta a munkás az acélgyárban, mikor az acélrudak öntésénél szalmaszálat vett észre az egyik készülő rúdban. Nem akarta ily csekélység miatt újra kezdeni a munkát. Az acélrudat hidrészek kapcsolására használták fel. Egy ezred katona ment át a hidon, a rud ama bizonyos szalmaszálnál eltörött, a hid leszakadt és 700 ember zúzta össze magát, vagy fuit a vízbe.

2) Azért semmit se tarts csekélységnek a világon. Mert minden csekélység olyan mint a kis hernyófészek. Semmibe sem veszed. Csak akkor kapsz észbe, mikor a virágzó fa már letarolva, csupaszon éktelenkedik előtted. S ha anyagiakban sincs megvetendő csekélység, mennyivel inkább kell minden kicsinynek látszó lelki ügyben, szabályok betartásában lelkiismeretesnek lenned. Amit jó szándékkal ajánlhatsz s ajánlasz fel, legyen az még oly kis dolog, mégis örök értéket jelent. És ellentétben, minden jelentéktelennek látszó kötelesség-mulasztás, könnyelműségre vezet és gyöngíti a hivatás

t. *) Watterott O- M. J. Ordensleben u. Ordensgeist. 316. 2) Katholikus Nevelés: 1926, 66.