P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

csak amolyan harctér mögötti próbálkozás, de a közös ellenség ellen. A történelemben is fordultak elő néha ellentétek." A valóság mégis csak az volt, hogy örömben, bajban együtt éreztek a szerzetesek. Mikor 1774-ben a minoritapápa, (XIV. Kelemen) eltörölte a jezsuitákat, P. Nagy András a szécsényi zárda történeti könyvének neves írója fájdalmasan sóhajtott fel: „Ledőlt az egyház egyik kiváló oszlopa: Jézustársasága, a legfegyelmezettebb rend, a tudományban a legjártasabb, a hit védelmében és terjesztésében a leglelkesebb, az ifjúság nevelésében a leghasznosabb. Hazánk, és katholikus érdekeink szempontjából különösen gazdag volt érdemekben, azért is gyűlölték annyira a heretikusok és kísérelték meg kiirtását..." Kedvesen írja a mindig szellemes Bőle Kornél Atya 0. P. Szentévi Nefelejtsében... Nem csekély öröm ért a Colosseumnál. Régi fegyvertárs várt és üdvözölt szeretettel, P. Bangha. Van-e ki ezt az apostolt nem ismeri ? Hogy sokan nem szeretik ellenségeink közül, azt elhiszem, tudja ő is és ez a dicsőségei Szívélyesen megöleltük egymást l"

1) És újra: „Az Ara coeli templomban egy helyes festmény épen azt a jelenetet ábrázolja, mikor aquinói szent Tamás szent Ferenc életén dolgozó szent Bonaveturáról azt mondja: Sinamus Sanctum pro Sancto laborare! Hagyjuk a szentet a szentért dolgozni! Épen *) Szentévi nefelejts: I. 88. 1.