P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

aquinói szent Tamás oltára volt ez. Kedves testvériség!" 1) Ilyen a szerzetesek egymás iránti szeretete. Testvér, nagyon szeressük rendünket, él­jünk, haljunk érte; de szeressünk egyúttal min­den más szerzetesrendet is, és kérjük Istent, hogy az összes rendek fiai nagybuzgón halad­janak előre a rendi életszentség utján. 114. Mit tart rólad a világ. A világban a „közvélemény" a legna­gyobb hatalom. Mit szólnak hozzá az emberek — ez a kérdés irányítja még a kisközség lakóit is. S ha a közvélemény ez a tisztelt, félelmetes hatalom kimondotta valamiről szavát, úgy a gyáva világiaknál megszűnt a szabad cselekvés, az akarat. Nem merik hitüket megvallani, szent­ségekhez járulni, katholikus lapot olvasni,' mer azt mondják róluk hogy „szentesek, bigottak." Mi nem félünk az emberek véleményétől. De tanulságképen felvetjük a kérdést : minek tartják az emberek a szerzetest? Az ellentétes vélemé­nyek összevetéséből szépen domborodik ki a kolostor lakójának igazi képe. Kezdjük a kolostorok ellenségeinek felfo­gásával. Az egyház ellenei szörnyű torzképet festettek a tömeg elé, a kolostori életről. Esze­rint a kolostorok nem egyebek a kényelem tanyáinál; a kolostorok lakói munkakerülő egyé­nek, herék. *) Szentévi nefelejts : II. kötet 151—152.

Next

/
Thumbnails
Contents