P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

monkos fiai oly derekasan dolgoznak, mint egykor a nagy rendalapítók életében. Kármél virága: újra nyílnak. A piaristák, a ciszterciták és a többi szerzetesrend annyi nagy egyént ad egyháznak és hazának. A női szerzetesrendek a férfi rendeknél is szívósabban dolgoznak s nagyobb lendülettel haladnak szent útjukon. A mi jubiláló rendünk is a szeráfi Atya nyomdokaiba lépett... Ezek örvendetes tények melyek az egyház nagy harcában vigasszal, reménnyel tölthetnek el mindenkit. S ha volt a történelem folyamán ellentét vagy ilyen ma is akadna, az legföljebb egyes „törtető" egyének privát szereplése. Ilyenek megszívlelhetnék Verecrusse S. I. elterjedt elmélkedési könyvének szavait: „Csak a hamis buzgóság emésztődik titkos irigységtől, ha mások jócselekedeteit látja, vagy mások buzgolkodásáról hall, mindent kisebbít és rossz akarattal Ítélget. Pedig hát ami igaz, az igaz és dicséretes, bárki cselekszi is azt, annak beismerésével sohasem vallunk kárt. Nagyon nyomorult és képtelen ember az, aki mások kisebbítése árán törekszik kiemelkedni."

1) A jónak irigylése bűn is, csúnya is. Gyűlöletessé tesz Isten és emberek előttAzonban merjük állítani, hogy az itt-ott felmerülő ellentét, melyet egyesek veszedelmesnek, aggasztó fegyvercsörtetésnek vélnek, *) Verecruss—Tóth M. S. I. Elmélkedések I. 558.