P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

ad engedélyt még enyhébb rendből szigorúbb rendbe való átlépésre is. Páduai szent Antal esete kevésszer ismétlődik, de ezzel szemben gyakori az állhatatlan lelkek reménytelen kapkodása. 113. A szerzetesek egymás iránti szeretete. A szerzetesrendeket Isten kertje szépséges virágainak tartjuk. Mindegyik rend egy-egy virág. A sok virág együttvéve ékes koszorú az egyház homlokán. Ahogy minden egyes virágnak megvan a maga szépsége, épúgy a szerzetesrendek is külön-külön sajátos, szép árnyalatokkal. tulajdonokkal dicsekszenek. De miként a virágok mindegyike csak a maga nemében szép, — mert hiába keresnénk ibolyát rózsaalakkal, vagy rózsát ibolyaillattal, — épúgy minden szerzetes csak a maga sajátos rendi szellemében lesz és lehet egész emberré. Legyen a jezsuita jezsuita ; a bencés bencés ; a domonkos domonkos ; a ferences ferences. Minden szerzetes szeresse elsősorban a maga rendalapítóját. Nemrég mondotta a piarista noviciusmester: „Mihelyt megismertem kalazanci szent József életét, lehetetlen volt meg nem szeretnem." így van ez rendjén. Ahol a rendalapító s a rend iránti szeretet lohad, ott megszűnt már a szerzetesi élet is. Bármelyik rendnek legyen valaki tagja és nem élné át e szavakat : „Ha százszor újra születnék, százszor is