P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

szavait: ha a világiak igazán megismernék a szerzetesi életet, mindannyian a kolostorba özönlenének. Ilyen kiváltságos előnyök buzdításul hatnak a szerzetesre. Ám életünk nem lelki sütkérezés s előnyeinkkel való dicsekvés. A mi hivatásunk a fölfelé törtelés. Közben-közben megállunk és örömmel legeltetjük tekintetünket a szerzetesi élet távlatain, de azután a magasságok vonzanak újra bennünket. Ami azonban állandó „sütkérezést," ki nem fogyó melegséget, vonzó távlatot és egyúttal édes közelséget jelent a kolostori életben, az a szentély, a Tabernakulurn; az örökmécses világossága, melege . . . A szerzetesi élet kimondott célja, Jézus követése. Jézus előttünk jár; mi Ő vrá nézünk, s lelkileg Hozzá hasonulni igyekszünk. Ennek a szent célnak annál is inkább meg tudunk felelni, mert Jézus maga személyesen köztünk lakozik. Felhívtuk ugyan már erre a szent valóságra, erre a nagy áldásra figyelmedet. Nem szűnünk meg azonban ezt a nagy kiváltságot újra és újra hangoztatni. Az eucharisztikus lelkület egymagában is szentté tehei. Mig a világiak sokszor csak nagy bajok, nehézségek árán tudnak templomba jönni, te itt lakol Jézussal egy hajlékban. A folyosó végére mégy csupán, és beszélhetsz Jézussal. Szakadhat az eső, hordhat össze dombokat a hóvihar, nem kell csizmát húznod, hogy tócsán