P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

hófuvalmon, keresztül gázolj, hogy templomba juss. Itt vagy Jézus közelében. Szentséges Szive itt dobog, közel a te szivedhez. Ezt a nagy kegyelmet azonban nem elég csak hinned s tudnod, hanem ebbe bele is kell élni magadat; állandó belső kapcsolatot kell létrehoznod lelked és a tabernakulum között. Amolyan lelki vezetéket szerelj fel Jézus Szive és a te szived között, melyen szent szándékod, törekvésed, vágyad és szereteted naphosszat, szünet nélkül játssza el lelked szent énekét. Ne is találd különösnek a hasonlatot. Hegedülgesscsak Jézus előtt. A valóságban is megteheted, ha a vonóhúzáshoz értesz. Szolánói szent Ferenc, az indiánok apostola gyakran hegedűlt a Tabernakulum ésaszentSzűz oltára előtt. Ne mondd, hogy nem tudsz imádkozni, hogy lelked száraz, nem jön szó ajkadra- Ha tényleg hidegség, fásultság szállana meg; ha nem tudnál a tabernakulum előtt a szeretet érzelem húrjain játszani, mondd el ilyenkor tizszer vagy akár százszor is az Adorámuszt, vagy Te Deumot, Magnifikátot, és hangold csak fel szívedet. Gondold el, hogy az ég angyalai veszik körül a Tabernakulumot éz zengik szünet nélkül a Sanctust. Igyekezzél azután te is hallatni szólódat, legyen az még oly egyszerű is. Hidd el, az Ur nagy szeretettel fogadja. Az édesanyának is minden ékesszóló üdvözlés között a legkedvesebb saját gyermekének "mama" gőgicsélése. Légy egészen az Úré,