P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

tes hatványozottan ismételheti Jób szavait: „El van téve a remény szívemben." Mily megnyugvással, reménnyel néz a buzgó szerzetes, szerzetesnő a halál elé. Tudják ők, hogy „a felhőtlen boldogság csak az égben otthonos"

1) s hogy a halál, átmenet az égbe. Mikor lissieauxi kis szent Terézkét kérdezték: „Megnyugszik-e abban, hogy meg kell halnia?" — nyugodtan felelie: „Oh atyám, azt hiszem, hogy csak azélethez kell megnyugvás... a halál örömujjongással tölt el." 2) „Meglátom Istenemet az élők földjén." Ez a mi nagy reményünk. Az Úr biztat: „Ti kik engem követtetek... ülni fogtok, Izrael tizenkét székében, ítélendők Izrael tizenkét nemzetségét." A kiválasztottakhoz intézi szavait: „Jöjj hozzám atyám áldotta és birjad a világ kezdetétől neked készített országot. 111. Jézussal egy hajlékban. Ezek után bizonyára világosan áll lelked előtt, hogy a kolostori élettel járó előnyökért, vagy mint az Úr mondja: a mennyországért érdemes áldozatul hozni az életet. A szerzetesi életet tarthatjuk az evangéliumi gyöngynek, melyről ha valaki tudomást szerez, nem habozik eladni mindenét, hogy ama kincsnek birtokába jusson. Megértjük Egyed testvér *) Nagyfejeő: Szent Terézia önéletrajza 29. 2) U. o. 210.