P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

érintette. Karjai már merevedtek, a játékszenvedély azonban tovább tüzelte. A kártyákat tartó kezét szolgájával támogattatta. mig végre ereje egészen elhagyta és összeesett. „Szegény lelkem — kiáltott akkor fel kétségbeesetten — mi lesz most veled, hová mész?" — Rettenetes az élő Isten kezeibe esni ! — úgymond az írás. A kolostorban a halálra készülnek, ott ennek ellenkezőjét szemlélhetjük; a boldog halált. Egy trappista kolostor kapuján az a felírás állott : „Ha nehéz is itt az élet, de könnyű a halál." A názárethi kolostor kapuja felett áll a fölirás: „Itt meghalni tanulnak." Ebben a kolostorban élt az 1897-ben szentség hírében elhunyt Mária Celine, klarissza nővér.

2) III. Pál pápa halálakor így sóhajtott fel : „10 évig voltam pápa s az egész kereszténység feje. Ma azonban nagyobb örömmel töltene el, ha kapucinus fráter lettem volna és nem pápa." E sorok irása közben fejezte be földi pályafutását budai kolostorunk fiatal pátere, Othmár atya. Az önfeláldozó életnek, kötelességteljesítésnek volt példaképe. A lelkipásztori teendőkön, gyóntatáson, prédikáláson kívül heti 32 órában tanított gyermekeket, köztük inasokat, a hit elemeire. Két embernek való munkát végzett. Egy alkalommal erősen megfázott, de nem feküdt le. Föl se vette a bajt. Köhögött, 2) Helbling ; Ein Blümlein aus dem Garten der Hl. Klara. 32.