P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

„muszájból" vesszük fel, hanem öntudattal, szent elhatározásból és erősen felfokozott vággyal. A kolostor csak önkéntesek toborzóhelye. Azért a fordulópont előtt alaposan nézz szembe a nagy kérdéssel, higgadtan szemügyre véve lépésed fontosságát, nehézségeit és következményeit. Itt vagy már féléve. A kolostornak immár nemcsak portája, de élete is feltárult előtted. Látod, hogy itt is emberek laknak, emberi tulajdonokkal és emberi gyarlóságokkal Ez a megállapítás biztat. A kolostor nem a tökéletesek lakhelye, hanem a tökéletességre törekvőké. így biztathatod magad, belőled is lehet még valami. Az út kitaposott, aki jó szándékkal lép rá, célt ér. Észreveszed, hogy nagy a kölömbség a régi és az új élet között. Munka van itt is. Talán több mint a világban, de itt simábban folyik. Hajsza, zakatolás, tülekedés, nyikorgás, huza-vona ismeretlen. A szeretet olaját csöpögtetik ez égi vándorok a kerekekre, s a kegyelem erejével, az önkéntes készség és jószándék a legmagasabb fokra emelik a teljesítőképességet. Imából is több jut, de hiszen a szerzetes viszonyát az imához a költő szavával jellemezhetjük: „Itt vagyok honn, itt az én világom." A szerzetesnek az ima annyi, mint halnak a viz, madárnak a levegő. Ezeket mind tudod és gyakoroltad is már.