P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

S most az a szándékod, hogy életedet egészen ily módon rendezzed be. Egy egész életet igy akarsz eltölteni? A te életedet, amely csak egyszer adódik? Igen? Jól fontold meg a kérdést. Miért pályázol erre az életre? Azért — mondod — mert istenes, szent élettel lelkedet megmenteni, s az örök életet biztosítani akarod. Egyszóval: vágyódol Istent jobban szeretni. A kolostorba lépésnél tényleg nem lehet másról szó. Akit nem ez a magasratörtetés vezérel, az vagy idején jusson a helyes belátásra, szent szándékra, vagy pedig sürgősen távozzék a kolostorból. De megéri-e, a kitűzött cél, hogy egy egész életet rászánjunk? Érdemes-e, a szerzetesi élet nagy lemondásait vállalni? Xav. sz. Ferenc, India nagy apostola, tengeri útra készült. A tengeren s szárazföldön ráleselkedő veszedelmekre hivatkozva, vállalkozásáról lebeszélni igyekeztek. De a szent azt mondotta, hogyha a kereskedő nem kiméi fáradságot, hogy messze szigetekről elhozza a gyöngyöket, mennyivel kevésbbé félhet akkor ő a nehézségektől, midőn emberi lelkekről van szó. Egy lélek örök üdvössége megér minden munkát, áldozatot. A te lelked, a te üdvösséged is. Nézd a vértanúkat. Mily könnyedén, mily örömmel áldozták fel életüket! Tudták, miért. Tudták, hogy csak, „egy a szükséges." Mit ér a juaási 30 ezüstpénz, mit ér a lángész, mit a világ dicshimnusza, ha a lélek, az örökélet elvész?