P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

holott nincsen békesség." (8. 11., 14. 10.) Mi is elmondhatjuk vele: „Leesett fejünk koronája." Hol van manap béke, derű, öröm a világon ? Mindenütt ádáz tusa, önzés, haszonlesés, gyűlölet. Önzetlen szeretet és az ebből származó csendes béke és öröm csak a kolostorok klauzurái mögött található. A világ önző és irigy, azért nem is tud örülni, s nem is lesz bensőséges békéje sohasem. A három társ legendájában így írnak szent Ferenc társairól: „Nagyon vigadoztak szegénységükben, mert nem kivánták a gazdagságot, hanem megvetették a mulandókat." Állandóan örvendeztek, mert tökéletes lemondásuk, szegénységük következtében nem volt bennük, sem közöttük olyasvalami, ami megzavarhatta volna szent békességüket. V A világ arcáról lerí a szomorúság, a szerzetesek arca sugárzik az örömtől. Nem tehetnek mást, de nem is szabad tenniök, mint szent örömmel örülni. „Mi más a testvérek hivatása — úgymond szent Ferenc, — minthogy az emberek sziveit igazi örömre hangolják!" A kolostorok a csendes békének egyedüli és mindenkori lakhelyei. Munka, kereszt, szenvedés sem hozza ki őket sodrukból, hisz megértik, megtanulják azt a legfőbb művészetet, mint kell a szenvedés óráira is, a „több örömöt" biztosítaniok. Csendes békével van tele életük, s még 1) P. Molnár Arkangyal : Ferences szellem. 307. 1.