P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

jelent a testnek áldozatul hozása, a romlott természettel való szembehelyezkedés. Egy régi kolostor apátja megkérdezte este az egyik szerzetest: „Mi mindent dolgoztál ma?" „Oh — felelte a testvér — annyi dolgom volt ma és mindennap, hogy saját erőm elég sem lett volna, ha Isten kegyelme nem segít. Mindennap két sólymot kell szelídítenem, két szarvast visszatartanom, két karvalyt kényszerílenem, egy férget legyőznöm, egy medvét megfékeznem s egy beteget ápolnom." „De miket beszélsz — nevetett az apát, — hiszen ilyen munka nincs is az egész kolostorban." „Pedig így van mégis — felelte a szerzetes. — A két sólyom a két szemem, melyekre mindig vigyáznom kell, hogy bűnös dolgot ne nézzenek. A két szarvas a két lábam, őriznem kell azokat, hogy bűnbe ne vigyenek. A két karvaly a két kezem, munkára és jótettre kell kényszerílenem. A féreg a nyelvem, féken kell tartanom, hogy hiába és bűnösen ne fecsegjen. A medve a szivem, önszeretet és hiúság ellen folyton harcolnom kell; és beteg az egész testem, melyet óvnom kell, hogy az érzékiség le ne győzze."

1) S a szabadság? Bizonyára a legnagyobb kincs. Aki megszállott területen lakott vagy kommunizmust átélt, az tudja, minő kín és gyötrelem a szabadságnélküliség. Nos, a szerzetesi élet önkéntes lemondás saját szabadságunkról és akaratunkról. Aki hű az engedelmességben 1) Dr. Tóth Tihamér: A jellemes ifjú 68. 1.