P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

— úgymond szent Bernát, — az nem ismeri a vonakodást, kerüli a halogatást, megelőzi a parancsot. Szemeit nyitva tartja a látásra, füleit a hallásra, kezét a cselekvésre. lábát a járásra; összeszedi minden erejét, hogy az előljáró akaratát teljesitse. Magában véve tehát nagy és nehéz a szerzetesi élet áldozata. Azért a jó szerzetesekről valóban elmondható: „Mind hősök ők, mind férfiak." Nagyság, hősiesség nincs áldozat nélkül. Az evangelium elve is: „A mennyország erőszakot szenved és csak az erőszakosak ragadják el azt." Lelki nagyság után vágyódol: azért szent örömmel hozd meg önmagad feláldozását. 105. Az érem fényoldala. A boldog szerzetesi életnek alapja a mélyreásás, áldozatos voltának megismerése. Az ilyen áldozatrakész, elszánt egyén a kolostori életben nem csalódik. Az Úr szava valósul meg rajta: számára a kereszt édes, a teher könnyű lesz. Aki ilyen lélekkel, szent készséggel, egyszóval: öntudatos hivatással lépi át a zárda küszöbét, annak a kolostori élet a szent örömök, lelkesedések és lelkesültségek forrásává lesz. ,,Először is tudatom — írt a fogadalom előtt egy novicius — hogy nálamnál boldogabb ember nincs a világon. Nem tudok eléggé hálás lenni a jó Istennek, és drága jó szüleimnek, hogy a zárdába engedtek. Boldogságomat meg-