P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

A kolostori élet hegynektartás. Az pedig nem történik verejtékezés nélkül. Innsbruck felett húzódnak a hófedte Alpesek. Ha az ember a nyári napfelkeltekor rájuk tekint, a bíborba öltözött havas csúcsok elemi erővel vonzzák. Ilyenkor érthetővé válik, hogy a turistáskodás szenvedéllyé is fokozódhat. Aki erre vállalkozik, számoljon a nehézségekkel. A fogaskerekű Hungerburgbahn, átröpít ugyan az Inn folyón, felvisz a magasba, de azután kezdődik a meredek csúcsokra való felkapaszkodás. Aki hegymászáshoz nem szokott, az megse kísérelje. A kolostori élet ideálja is hegymagasság. Ha oda felakart jutni, átsegíted magad az élet Inn folyóján: a világról, testről, akaratról való lemondás által és azután biztos lépésekkel igyekszel feljutni Isten szent hegyének égbenyúló csúcsára, a szerzetesi tökéletességre. A nagy elhatározás átemelt a folyón; de most jön a kapaszkodás fölfelé. Jönnek az áldozatok. Ezzel számolnunk kell. A szerzetesi élet bűnbánó, Istent kiengesztelő élet, a magunk és mások vétkeiért. Bűnbánatot pedig ki látott bűnbánati gyakorlatok nélkül? Aki át nem éli ezt az igazságot, hogy életét áldozatként helyezi az Ur oltárára; hogy a szerzetesi élet hősi lemondásokat kiván: az sohasem lesz boldog szerzetes. Félsz? Gyáva vagy? Akkor ne lépj a fogaskerekűre, hanem menj vissza a világ kényelmes, széles országútjára. P. Kőnis Kelemen: Alverna felé 3