P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

104. Kíván az Isten áldozatot? A szép világ, a test, szabadság, életünk ezen drága javai, mind Isten adományai. A lemondás róluk nagy áldozatot kiván, halálig tartó küzdelmet jelent. De kíván Isten küzdelmet, szenvedést? Kedve telik az ő adományairól való lemondásban és az örökös vesződség szemlélésében? Hogy kiván-e Isten szenvedést, áldozatot. az Úr kereszthalála után felesleges e kérdés felvetése. Az Ur Jézus maga kívánkozott a kereszt áldozata után. „A tanítvány pedig nem lehet nagyobb a Mesterénél", — mondja Jézus. — „Ha engem üldöztek, titeket is fognak üldözni". Az Ur megengedte és szemlélte sok millió vértanú szenvedését. Szemlélte? Igen. Örömmel nézte, szemlélte. Találóan ecseteli Répássy egyházi szónok, szent Istvánról tartott szent beszédjében ezt az igazságot: „Megtartotta lelki nyugalmát minden kín között, mintha nem is érezné, mi történik vele: ellenségeiért imádkozik, azok megtérésére gondol. Mily csodája az isteni kegyelemnek és hősi erőnek. Oly nagyszerű látvány, hogy maga Jézus is felkelt trónjáról és állva gyönyörködik benne. Nyitva látom az egeket és az Emberfiát Isten jobbja felől állani. Nem azért állott fel Krisztus — úgymond szent Ambrus, — hogy Istvánon szánakozzék, mert ily boldog halált ki fájlalna? hanem hogy lássa diadalát, s hogy készüljön