P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

Függelék

A ruhák, habitusok fölött : Könyörögjünk : Uram Jézus Krisztus, ki a mi halandóságunk ruhájába öltözni méltóztattál, esedezünk a te kegyességednek mérhetetlen bőségeért, hogy ezen ruhát, melyet a Szentatyák arra szenteltek, hogy e világról lemondok az ártatlanság és alázatosságnak jelzésére hordozzák, úgy megáldani méltóztassál, hogy ezen szolgáid, kik a szent szerzetnek ruháját ájtatos tisztelet érzelmével fölvenni szándékoznak, Téged a valóságban bensőleg felölteni méltók legyenek. Ki élsz és uraíkodol, Isten mindörökkön örökké. Amen. A korda, vagyis őv fölött : Könyörögjünk : Isten, ki, hogy a szolgát megváltsad, Fiadat a gonoszok kezei által megkötöztetni akartad, áldd meg, kérünk ezen öveket és add, hogy szolgáid, kik azokkal, mint testük bűnbánati kötelékévei átöveztetnek, ami Urunk Jézus Krisztus kötelékeiről mindenkor megemlékezzenek és a rendben, mely belépnek, állhatatosan megmaradjanak, és mindig a te parancsaidnak hathatósan lekötötteknek ismerjék magukat. Ugyanazon Krisztus Urunk által. Amen. Ezek után a pap szenteltvízzel előbb meghinti a beöltözendőket, kik ekkor letérdelnek, azután a ruhákat, miközben az „Asperges me Domine" antifonát mondia. Füstölőt nem használ. A ruhák megáldása után az oltár közepére megy a pap és a felső lépcsőre térdelve intonálja a Veni Creator Spiritus hymnuszt, melyet a jelenlévők térdenállva folytatnak : Teremtő Lélek szállj miránk, •fy^ÉsIlfe meg égi láng 1 Ki alkotád a sziveket, Ontsd ezekbe kegyelmedet. Kit Isten, mint vigasztalót Nekünk ajándékul adott,