P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

Függelék

Te élő kútfő szeretet, Te tűz vagy s lelki szent kenet. Te hét ajándék Istene, Az Úr hatalmas jobb keze Te kit megigért az Atya, Lelkünk malasztos szózata. Gyullaszd föl az érzéseket, Szivünkbe önts szeretetet, Testünk erőtlenségeit. Védjék magas kegyelmeid. Kísértésekben el ne hagyj, Szivünkbe békességet adj, Légy utainkon hű vezér, Ne érje népedet veszély. Add, ismerhessük az Atyát, És egyszülötte szent Fiát S téged, ki tőlük származál, Ég és föld áldjon, mig csak áll. Legyen dicsőség, Ó Atyánk ! Neked s kitől megváltatánk, Fiadat s a Vigasztalót, Áldjuk, mint veled egy valót. — Amen. V. : Bocsásd ki lelkedet és teremtetnek, F. : És megújítod a föld szinét. Könyörögjünk. Irgalmas Isten, kegyelmes Isten, kinek minden jó tetszik, ki nélkül semmi jó nem kezdhető és semmi jó be nem fejezhető : jóságosan figyelmezz legalázatosabb kéréseinkre és ezen szolgáidat, kiknek a te szent nevedben szerzetünk ruháit feladjuk, a világ akadékoskodásától és a világias kívánságtól védelmezd meg, és engedd meg nekik, hogy ezen szent elhatározásukban maradhassanak és bűneik bocsánatát megnyerve, a te választottaid társaságába eljuthassanak. A mi Urunk Jézus Krisztus a te Fiad