P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

Mikor Xavéri szent Ferencet az egyház a szentek közé iktatta, Genf nagynevű püspöke, szalézi Ferenc igy szólt magához: „Te leszel a negyedik szent Ferenc!" És szavát be is váltotta. Hát te szent Ferenc gyermeke, hányadik szent leszel? Ismered Kunz Frigyes festményét, mely szent Ferencet beszélgetés közben ábrázolja két tanítványával? A szentélelet magyarázza nekik a szeráfi Atya. Nyugodt, határozott taglejiésével, a szív mélyéig hatoló tekintetével lebilincseli, fogvatartja a két testvért. Mégis, mintha két hallgatója különböző lelkülettel fogadná taniíását. Fiataloknak a két tanítvány közül az állát alátámasztó, kerekded, formásarcú tetszik. Pedig Federernek, a lélekben olvasó írónak adhatunk igazat, mikor azt mondja hogy épen ez a „jóképű", később a hűtelenné vált kalapos Jánosra emlékeztet. Lelkülete ezt fejezi ki : majd meggondoljuk szent ember, amit mondasz! Mig a másik — kiben az iróquintavallei Bernátot látja, — a mindenrekész lelkületet állítja elénk, melynek ez a szava: mondd már Atyám, hogy mit is kell tennem l

1) Mint ezen a képen szent Ferenc és két testvére, úgy ültünk mi is egymás mellett és szivünkbe fogadtunk sok szent igazságot. Közben zarándok utunkon tovább haladtunk szent célunk felé. Eljutottunk a magasba nyúló Alverna *) Federer-Kunz : Der HI. Franz von Assisi. 1908.28-29