P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

lábáig.

1) Szeretettel kérdem : nem fáradtál el az uíon? Nem untál bele? Vágyódoi-e a napsugaras magasba, Isten közelébe jutni? Fogod-e birni a fölfelé kapaszkodást ? A „formásabb" kalapos János testvérrel most még meggondolhatod a dolgot. Testvér ! ha gyáva vagy, ha ereidben aludttej kering tüzes vér helyett, akkor csak lépj le erről az útról, mert ez a hely széni, sőt, mint a jelző elírás mondja: „Nincs ennél szentebb hely a földkerekségén." De ha életet keresel, ha igazi boldog életet akarsz, akkor edzett cserkész módjára „légy résen" és készülj fel a szent útra. Mikor Alverna csúcsán szent Ferenc az isteni szeretei csókját, a szent sebhelyeket nyerte, akkora fényözön sugárzott le a hegyről, hogy a völgy lakói hajnalhasadásra gondoltak. lit a hajnalhasadás testvéri Készülj fel a szent útra. Mögöttünk a púpos világ, szélesporos országútjává!, süppedékes, lápos talajával. Előttünk az aranyos színben tündöklő hegyorom, mely vonz és hívogat. Azért testvér vidám, hálás lélekkel, nagy elszántsággal és örömujjongva : fel a

z Aivenára, fel a noviciátusba. 1) Kapisztrán-nyomda nagybuzgóságában a címlapon már utunk végállomását hozza, — pedig az útnak csak felét jártuk meg. A különben szép kiállítású címlap, valamint a könyvnek két részre, kötetbe való osztása sokakat megtévesztett. Azt gondolták, hogy ezen II. kötet magát a rendszeres lelkiéletet hozza . . . Vájjon sikerül-e idővei óhajukat kielégíteni ? Könnyebb megjárni ezt az utat, mint irásba foglalni. Utóbbi nemcsak sok imát, de sok időt is tételez fel ...