P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

tal gyerekre," de Rudassy megmutatta, hogy mit tud. Nemcsak pontos részletességgel készült minden misére és orgonajátékra, de azonkívül minden áldott nap kívülről tanult meg néhány praeludiumot ; és ezt a gyakorlatot két-három éven keresztül folytatta. Igy néhány év alatt öt-hatezer praeludiumot játszott el kívülről és ejtette vele ámulatba a bel és külföldi zeneértőket. — Soha sem kell megijednünk ! A ravasz ember alkuszik, a gyáva beijed, a hitvány kritizál, az Isten embere pedig munkához lát, alkot és győz. Ne okoskodj s ne alakoskodj, hanem láss munkához. „Az okoskodás a tett halála," mondja Madách. Az oropesai gróf panaszkodott alkantarai szent Péternek a világ gonoszságáról, hozzátéve, hogy a megátalkodottságon már nem lehet segíteni. A szent, nagy szentségéhez méltóan s talpraesetten intette le a panaszkodó embert. „Lehet még segíteni a bajon. Kezdjük csak el önmagunkon a javulást. Lássa, ha mi ketten azonnal megjavulunk, mindjárt kevesebb lesz a világon két hitvány emberrel."

1) Páratlan ez a mese, melyet Tóth Tihamér mond el valamelyik munkájában a két kis békáról. Világkörüli útjukon az a nagy szerencsétlenség érte, hogy tejfelesköcsögbe pottyantak, — „Végem van" — lihegte kétségbeesetten az egyik, s menten a tejfel alá merült. — 1) Stelzig Alk. szent Péter élete 349.