P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

öröm ezen magasba vezető gyalogösvényen felfelé kapaszkodni ; ha azt túlnehéznek, meredeknek, vagy zordonnak, életnélkülinek találod: úgy rá ne lépj erre az útra, hanem maradj vissza, mert az esetleges későbbi visszalépés nehezebb és veszedelmesebb lesz. Hegymászás közben félrelépni, szakadékba zuhanással járhat. Ha azonban belátod, hogy mindaz, amit a világ nyújt, káprázat csupán; a hideg hónak fénye, az üstökösnek tovasuhanó villogása ; vele ellentétben pedig az életszentség a nap fénye, mely világít, melegít, éltet; ha szent meggyőződéseddé vált, hogy a kolostor a boldog együtllakók társháza, hogy az evangéliumi tanácsok követése tényleg — a szent Atya szerint — az üdvösség partjára veíni életünk horgonyát : úgy ne félj az áldozattól sőt tegyen boldoggá a tudat, hogy gyarló ember létedre ily nagy hőstettet vihetsz végbe. Ne nézz többé vissza a világra. Vagy ha visszanézel, csak szánakozó, sajnálkozó lelkülettel nézz: sajnáld a kinnlevőket. Szent Pállal nyújtsd ki kezedet azok után, mik előtted vannak. Ezt a lépést Isten segítségévei magadnak kell megíenned. Mutasd meg, hogy mit tudsz, minő lélek lakik benned. Rudassy János, 18 éves korában pályázott 1858-ban az egri székesegyház kántori állására és neves egyénekkel szemben el is nyerte azt. A „nagyok" félválró! néztek a „fia-