P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

tezzük fel magunkat legyőzhetetlen bátorsággal és meg nem rendíthető hittel és istenbizalommal, akkor biztosan célt érünk. Legyünk egész férfiak; öntvényhez hasonlók. Soha semmit se tegyünk félig. Szentekké kell lennünk, bármibe kerül is. Csak be ne érjük a jámbor óhajjal : „szeretnék," „jó volna." Ezt ugyan sokan mondják, de mi ne tartozzunk közéjük. Tettekben legyetek szentek, azaz valóságban törekedjetek a szent életre. És akkor — tette hozzá huncutkás mosollyal — gyertyát fognak egykor gyújtani a titeket ábrázoló kép előtt.

1) Egész emberré kell lenned. A kolostorban „félcédulásra" nincs szükség. Az ilyen szerencsétlen csak nyűge magának és másoknak. Ama fenkölt gondolat, melyet Thrasolt szépséges költeményében a papra vonatkoztat, éppúgy iilik a szerzetesre is. Ha olyan életet akarsz, Mely az Alpesek súlyával Átokként nehezedjen rád ; Légy szerzetes de csak félig. De ha azután vágyódol. Hogy szivedet túláradó boldogság töltse el, Akkor légy szintén szerzetes, de egész !

2) Járj Testvér a magad lábán. Légy kedves, jóságos mindenki iránt. Azonban a jóban és jóból ; ami Istenre, hivatásunkra, lelkünkre vonatkozik, abban megalkuvásnak nincs helye ; abból engedni nem szabad. 1) Wörman : Um Seelen P. Valentin Paquai. 22. 2) Briefe an Prieste Paulinus Verlag, Graz. 10. 1.