P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)
d) A ferences testvér
Elvünk: Foríiler in re, suaviíer in modo: az elvekhez szigorúan ragaszkodjál, de a kivitelben légy jóságos. Szalézi szent Ferenc jellemző mondása : Ne annyira a jog vezessen, hanem inkább a jóság. isten kezében gyertyaöntvény légy, amelyet kedve szerint alakíthat az isteni kéz, de amit egyszer Isten megformált, az aztán szilárd bronzöntvénnyé váljék, melyet emberi közöny, lanyhaság, rosszakarat, többé ne tudjon megcsonkítani, megolvasztani. Kövesd másban a jót, de a rosszat soha. Ne légy a körülmények embere ; nádszál lélek, szélkakas. Állj sziklakeményen. Jók között jónak lenni, éppen nem nagy érdem. De a közönyösek, rosszak közt helyt állani, az már igazi, tiszteletreméltó lelki nagyság akik a körülményektől, társaktól, helytől, zárdáktól, elöljáróktól és nem istentől teszik függővé életüket : szánandó, szegény emberek. Utáld az ilyen kifejezést: „Majd meglátom, hová kerülök, kik lesznek társaim : olyan leszek én is." Elhatározásod ez legyen : „Ha példás emberek közt lesz helyem az életben, karöltve haladok velük Isten utjain ; egyébként pedig az ima, szeretet, apostolság ösvényére lépek ; a szeretet illatát lehelem, s mig másokat át nem alakítottam, megyek egyedül utamon." A szentírás szerint az az igazán boldog ember; „aki tehetett volna rosszat és nem tett."