P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

Elvünk: Foríiler in re, suaviíer in modo: az elvekhez szigorúan ragaszkodjál, de a kivi­telben légy jóságos. Szalézi szent Ferenc jellemző mondása : Ne annyira a jog vezessen, hanem inkább a jóság. isten kezében gyertyaöntvény légy, ame­lyet kedve szerint alakíthat az isteni kéz, de amit egyszer Isten megformált, az aztán szilárd bronzöntvénnyé váljék, melyet emberi közöny, lanyhaság, rosszakarat, többé ne tudjon meg­csonkítani, megolvasztani. Kövesd másban a jót, de a rosszat soha. Ne légy a körülmények embere ; nádszál lélek, szélkakas. Állj sziklakeményen. Jók között jónak lenni, éppen nem nagy érdem. De a kö­zönyösek, rosszak közt helyt állani, az már igazi, tiszteletreméltó lelki nagyság akik a kö­rülményektől, társaktól, helytől, zárdáktól, elöl­járóktól és nem istentől teszik függővé életü­ket : szánandó, szegény emberek. Utáld az ilyen kifejezést: „Majd meglátom, hová kerülök, kik lesznek társaim : olyan leszek én is." El­határozásod ez legyen : „Ha példás emberek közt lesz helyem az életben, karöltve haladok velük Isten utjain ; egyébként pedig az ima, szeretet, apostolság ösvényére lépek ; a szeretet illatát lehelem, s mig másokat át nem alakí­tottam, megyek egyedül utamon." A szentírás szerint az az igazán boldog ember; „aki tehe­tett volna rosszat és nem tett."

Next

/
Thumbnails
Contents