P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

az Úr e világban való életében koldussá lett érettünk s mi az ő példájára a legteljesebb szegénységet választottuk hivatásunkul. Ez a mi örökségünk, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus szerzett számunkra és hagyományozott ránk és mindazokra, kik nyomdokaiba lépve, szent szegénységben akarunk élni . . . Igazán mondom nektek, hogy e világ előkelői és bölcsei százával özönlenek majd rendünkbe és nagy megtiszteltetésnek és különös kegyelemnek veszik majd, hogy alamizsnáért mehetnek. Isten áldásával menjetek tehát bizalommal és örvendező lélekkel utatokra. Még szivesebben és készörömestebb kell mennetek, mint megy az az ember, ki valamely portékáért száz pénzt ajánl ; hiszen ti az Isten szerelmével fizettek azoknak, akiktől alamizsnát kértek, mikor mondjátok : Az Ur Isten szerelmére adjatok valami alamizsnát. Már pedig ehhez viszonyítva semmiség az ég és föld ..." (47. 1.) 152. Szent Ferenc áldása vagy átka. Kit nem hat meg szent Ferenc áldásának és átkának felolvasása péntekenkint a regula felolvasása után?! Hallottunk ilyen alkalommal már hangos zokogást is. „Örökre megáldott fiaim, — szól hozzánk szeráfi Atyánk — halljatok engem, halljátok atyátok szavát. Nagyokat Ígértünk, nagyobbak igéitettek nekünk." Az ember lelke előtt ilyenkor az a kép jelenik meg, melyet a festők oly szépen állítaP. König Kelemen: Alverna Felé. 13