P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

nak elénk: szent Ferenc haiála előtt megáldja a távolból Assziszi városát. Vagy az a másik jelenet, mikor a testvérek elbúcsúztak tőle, s ő egyenkint megáldotta őket. Megáldotta valamennyit, a távollevőket is. Sőt nagy szeretetében kiterjedt figyelme a későbbi századok ivadékaira is, és mindannyiára ráadta áldását. „In quantum possum, et plus quam possum." „Amennyire képes volt, sőt még annál is hathatósabban." Te is ott voltál tehát azok között, akiket szent Ferenc megáldott. De féleíemgerjesztő az áldást követő átok felolvasása : „Átkozottak legyenek mindazok, kik botrányos példájukkal elrontják azt, mit Te ezen rend testvérei által építettél, és építeni meg nem szűnöl." Jaj a konkoly hintőknek! Szent Ferenc mely szavai vonatkoznak rád? Azaz melyek vonatkoznak majd rád földi pályád végén ? Most még dönthetsz fölötte és választhatod a kívánatosabbat. A valóságban már mégis nyerted szent Ferenc áldását, mikor a szent ruhát felkaptad. A kérdés lényege az, hogy szent Ferenc áldása lelkedben minő talajra esett ? Megtermi-e közreműködésed a ferences életszentség szükséges gyümölcseit? Bizonyára senkisem kívánja tőled, hogy már szerzetesi életed kezdetén az életszentség hősi erényei ékesítsenek. Azonban az életszentségre való törekvést, lelkiismeretességet, kötelességtudást,