P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

Állomásvendéglői étkezést és ivást n csak azért kerülj, mert könnyen megszólási_ ad alkalmat, de azért is, mert a mai léha világban sohasem tudhatod, hogy ugyanabból a tányérból, pohárból ki evett, ivott előtted. Hoszszabb útra vigyél magaddal szerény ennivalót. Nem egy egészséges, erkölcsös ember kapott piszkos vendéglőkben és illemhelyeken — csúf nyavalyát. Szuszai tesz említést egy tisztaélelű fiatalemberről, aki a szálló törülközőjének használatától undok szembajt kapott : a törülközőt előtte egy szifilisz-beteg használta.

1) Ha hitvány, vagy hitellenes dolgokról beszélnek körülötted úíközben, szó nélkül hagyd ott a kocsit. Sok hitványlelkű egyén valósággal utazik arra, hogy papol, szerzetest mérgezett szavakkal bosszantson. Igaz, hogy görcsös hasábra éles szekerce való és néha szellemes „vágással" nagy eredményt lehet elérni. De aki nem gyakorolt csatázó, az ki ne kezdjen ilyen piszkos-nyálú csigákkal. Se szeri, se száma a szellemes eseteknek, melyekben jó nevű szerzetesek, mint P. Ábrahám a s. Clara, P. Roh S. J., P. Zadravecz István és mások, ilyen száihősöket „levágtak". Két utas beszélt — a mellettük ülő páternek címezve — arról, hogy faképnél hagyják vallásukat, unitáriusokká lesznek, igy majd félannyit sem kell fizetniök. „Uraim, — mondja nekik a páter — ajánlom, *) Szuszai: A tiszta életről. 128.