P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

legyenek az én híveim, érdemesek rá. Nálam nemcsak fizetni nem kell, de még lakást, ellátást is kapnak." „Hogy-hogy?" — kérdezik csodálkozva. — „Tudják, — fegyházlelkész vagyok ..." — Szellemes, de egyúttal erős is volt az a laikus testvér, kire kollekciós útján, sötét erdőben revolverrel támadt egy zsivány. A testvér kénytelen volt odaadni, amije csak volt. Azonban arra kérte a zsiványt, hogy a rendkívüli találkozás „bizonyságául" lőjjön át egyszer-kétszer a kitartott köpenyegen. A gyanútlan zsivány kilövi egyetlen golyóját, de most aztán az erős testvér is elbánt vele. — Szóvitába azonban ne fogj, mert abban könnyen alulmaradhatsz, és szégyent hozol magadra, s szent ruhádra. 142. írás- olvasás. Szent Ferenc a laikus testvérekre vonatkozólag azt irja regulájában, hogy akik irásoivasáshoz nem értenek, ne adják magukat tanulásra. Ez annyiban ma is áll, hogy a laikus testvéreknek más lévén a hivatásuk, ne avatkozzanak a tudományos dolgokba melyekhez nem értenek, hanem végezzék a magukkötelességét. Ha valamelyik testvérnek középiskolai végzettsége van is, egy pillanatig se foglalkozzék azzal a gondolattal, hogy ha tovább tanulna, áldozópappá lehetne. Aki egyszer öntudatosan választotta a testvérek alázatosabb