P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

rüíne az ételbe, csendben távolítsd el, és ne mutogasd. A kést ne emeld szádhoz, mert attól kellene tartani, hogy megvágod magad. Az evőeszközökkel ne zörögj. A hus vágásánál egymással szemközt húzd a kést-villát, — akkor elmarad a fület hasogató karcolás. Ha más asztalánál étkezel, még inkább vigyázz a szerzetesi szerénységre és étkezés után köszönd meg az ebédet, illetve vacsorát. 141. Uton. Szerzetesi hivatásunk betöltése néha szükségessé teszi a vonaton való utazást. A szerzetesek sohasem vetették meg az ember elme találmányait, sőt a tudományok művelése által nagy fokban segítették elő a múltban és mozdítják elő még ma is a kultura vívmányait. Nem egy találmány éppen szerzeteseknek köszöni létét. Azért ha hivatásunk betöltése, a lelkek üdvének hathatósabb eszközlése megkívánja, mi sem idegenkedünk a technikai vívmányoktól, hanem felhasználjuk azokat. Olvastunk már repülőgépen missióba menő szerzetesekről Amerikában nemcsak püspököknek, de kolostoroknak. még apáca zárdáknak is van autóuk. melyet maguk az apácák vezetnek. Mi ennyire ugyan még nem állunk a kor magaslatán. de ha az óvilágban is oly rohamosan haladunk n technika terén, mint az utolsó évtizedben, úgy idővel egyes tartományainknak