P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

nemcsak autójuk, de repülőgépjük is lesz. Micsoda előnyt fog ez jelenteni! Áthelyezések alkalmával az ember felül a sárkányra a zárda udvarán s néhány negyedórai szállás után leereszkedik az ország másik végén. Akkor majd nem lesz szükség jelen fejezetünk sok óvintézkedésére, szabályára, hanem inkább mentőövre a korda fölött vagy ejtőernyőre. Mig azonban ez az idő bekövetkezik, megyünk mi is szépen vonaton, hajón. Nagy haladás ez is a régi időhöz képest. Idős pátereink fiatal korukban még gyalog, kocsin, tutajon tették meg áthelyezések alkalmával az utat. Idején készülj az utra s ne kapkodjál az utolsó pillanatban, mert éppen a legszükségesebbet felejted otthon. Indulás előtt végezd el a „Szerafikus"-ban találhaló imát. (379. o.) Mozgó vonatra villamosra sohase szállj fel. Ilyenfajta ugrándozás nem fér össze a szerzetesi ruhával. Vonaton a tisztviselői kedvezményt élvező páterek a II. osztályon szoktak utazni. Mi azonban érjük be csak szépen a III. osztállyal és pedig a „nem dohányzók" szakaszával. A Máv, igazgatóság — legalább itt Nógrádban — ezt a szakaszt fenntartja a tisztviselői kedvezményes jeggyel nem rendelkező neveltebb utasok számára, hová mindenkit nem enged. Ezért is jó, ha sohasem dohányzol. N j feledjük, hogy szegény szerzetesek vagyunk. A kritikus világ keresi az alkalmat, hogy pálcát törjön fölöttünk. Rosty Kálmánt,