P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

szolgálat nem törli el a szülők iránti hálát és szeretetet. Erről szólottunk is már Isten IV. parancsának tárgyalásánál. Jóravaló szülő a legnagyobb kegyelemnek, áldásnak tartja — és kell is tartania — ha Isten, gyermekei közül az 0 szent szolgálatára egyiket-másikat kiválasztja. Eltekintve attól, hogy szüléidről naponkint tartozol imáidban megemlékezni, a külső összeköttetésnek is meg vannak a lehetőségei. Evenkint a szülők névnapján, születésnapján, karácsony és húsvétkor, vagy egyéb fontos alkalommal felkeresheted őket szeretetteljes gyermeki köszöntéssel, levéllel. Az is előfordul, hogy a szülők meglátogatják a kolostorban gyermekeiket. Sőt a mi elöljáróink kétévenkint néhány napra még a szülők meglátogatását is megengedik, az ünnepélyes fogadalmasoknak. Epugy fennmarad a testvérekkel és rokonokkal a szeretet kapcsa. De a levélváltás velük kevesebb legyen. Nagyon vigyázz, hogy se Írásban, se szóban anyagi ügyeikbe ne avatkozzál. Ilyen kérdésekbe sohase elegyedjél. Örülj, hogy a világ elhagyásával épen ennek a veszedelmes kigyónak húztad ki méregfogait. Gondolj az Ur mondására:„A holtak temessék el halottaikat". A régi remeték olykor túlzásba estek e pontban, de viszont igen nagy bajt okozhat, még hívatásvesztést is, a gyakori összeköttetés, levélváltás. A szerzetesi szellemet pedig teljesen tönkre tenné, ha a látogatások gyakrabban ismétlődnének, akár