P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

a szülőké a kolostorban, akár a kolostor lakójáé szüleinél. A legenda szerint egyszer az ördög maga tett csúffá egy ilyen hazajáró szerzetest. Mialatt a község lelkészével egy ördögüzésen részíveit, a sátán „mama-mama" kiáltással mindenki figyelmét a hazajáró szerzetesre irányította. Légy szent szerzetes, akkor életed szüleidre és tesívéreidre áldás lesz. 135. Szerzetes és a világiak. Azt mondottuk, hogy mint Isten képmása minden ember tiszteletreméltó. Mégis állanak fenn a külső tiszteletadásra nézve fokozatok, főleg abból a szempontból, hogy valakinek hivatása, állása mikép szolgálja az emberek javát. Épen ezért a papot, mint Isten emberét és a lelkek pásztorát nagyobb tiszteletben részesítjük, mint a világiakat. Viszont a világiak közt is vannak rangfokozatok, melyeket figyelembe kell venni. A világiak közt való megjelenésben a szerzetesnek mindig szerénynek, alázatosnak kell lennie. Ez teszi egyéniségét megnyerővé. Szerzetes sohase legyen modortalan, darabos. Másrészt azonban ép olyan visszás és visszataszító volna, ha a szerzetes az udvaroncok hajlongását, pincérek bókolását utánozná. A szerzetes viselkedése nem lehet külsőség és máz. Az ő tiszteleínyilvánitása, nagyrabecsülő szeretetének és alázatos lelkületének legyen őszinte kifejezője. A szerzetes megjelenésében