P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 5. Mohács után

Rövid néhány szóban számol be a szem- és fültanu a rettegésről és nyomorúságról, melyet e káptalanon Katzianer miatt szenvedniök kellett, de hozzáteszi, Isten a bajból kiszabadította őket: „1529ben szécsényi kolostorunkban taîtottuk a rendtartomány nagy káptalanját. Tartományfőnökké választottuk Fr. Nagoch Mártont. Ezen káptalan-gyűlésen nagy szenvedésben és nyomorúságban volt részünk a németek Landsknecht-jei miatt, akiknek vezére a kegyetlen Katzianer volt. Az irgalmas Isten mégis megszabadított bennünket kezeikből".

19

5) Blaho Vince neves rendi történetírónk némi magyarázatot fűz az esethez : Ferdinánd osztrák, cseh és más tartománybeli katonasága Katzianer fővezérsége alatt Magyarországba rontott, hogy Zápolyay területeit pusztítsa.

19

1') Ezen néhány szóból nehéz az esemény hű történetét megrajzolni. A szemtanú leírásából kettőt olvasunk ki : hogy veszedelemben forogtak, féltek és rettegtek, — de a bajból mégis kiszabadultak. Miért tört Katzianer Szécsényre? Szécsény ekkor a harcias Losonczy család birtokában volt s Losonczy István 1529-ben még Zápolyay oldalán állott. Katzianer tehát egyszerre két nagy ellenfelet akart ártalmatlanná tenni : Losonczy Istvánt s a ferences Rendtartományt, melynek képviselőit összegyűlve találta. Lehet, hogy Katzianer körülzárta a várost és meghódolásra kényszerítette. Harcra nem került a sor ; a szemtanú szavaiban harcról nincs szó. De mi kényszerítette szelídségre, vagy távozásra Katzianert? Ha természetes okot keresünk, fel kell tételeznünk, hogy Losonczy Antal jött testvére megmentésére. Losonczy Antal Ferdinánd hű embere volt, 1527-től császári főpohárnok

1'

1') s az ő személyére való tekintetből kegyelmezhetett meg Katzianer a várnak s a kolostornak. Vagy ami még valószínűbb, a töröktől való félelem miatt vette északnak útját. Ugyanis 1529-ben a török ismét feljött Budára s egyes csapatok körüljárták az országot. Katzianer csapatai felhagytak az ostrommal s a törökkel való harc helyett a védtelen északnak tartottak, ahol az évkönyvek további elbeszélése szerint, elpusztították Szepes és Liptó megyéket, János király családi birtokait. Az ő pusztításaiknak esett áldozatul az okolicsnói és homonnai ferences kolostor is, amely tény mutatja, hogy mi várt volna Szécsényre, ha az ismeretlen körülmény meg nem szabadítja. Nem sokkal a szécsényi választás után a török ismét megölt négy pátert és 5 laikus testvért. Aztán Esztergom alá követte a török Ferdinánd csapatait, ahová Zápolyay katonái kísérték. Itt P. Déési Istvánt gyilkolták meg. Esztergomból a Duna egyik oldalán Bécsig hatoltak a törökök, a másik oldalon pedig Liptó megyéig ; ekkor Gaigócon gyilkoltak meg egy rendtagot. A tartományban minden felborult. A Nagyváradon 1531-ben választott provinciális a kolostorok látogatása közben Palotán meghalt. 1532-ben a hátralevő időtartamra Asszonyfalvi Benedeket választották meg vikáriusnak.