P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 6. Az első török hódoltság
Ezen egykorú feljegyzések szerint magunk előtt szemlélhetjük a szécsényi templomot és kolostort. Miképpen vágták a szobrokat, hasogatták szét az ősi oltárképeket, mázolták be a festést, Evlia Cselebi leírásának megfelelően, vagy miként Konstantinápolyban tették az Aja-Szófia templomban. Az egyházművészet régi emlékeit, szobrokat, oltárokat, egyházi edényeket vagy elpusztították, vagy Konstantinápolyba szállították. A templom szentélyében a dzsámi gyűlt össze, hogy fanatikus vallási felfogása szerint hódoljon Allahnak. A templom boltozata Árokháti felgyújtásakor alkalmasint bedűlt. A most is fennálló boltozat széltében egymás mellé illesztett téglái török építkezésre vallanak. Ezért is tűnt el a régi gót templom bordázata, s csak a sekrestyében maradt meg, amelynek boltozata nem dűlt be. A sekrestye oszlopfője azonban sokat beszélhet a török barbárságról. Szinte látjuk, miként rohantak a törökök a leégett templomba és kolostorba s pusztítottak el mindent. A sekrestye központi oszlopánál megállottak ; a gótikus épület megtetszett, — de a központi oszlopfő díszeit, a négy Evangélista ábrázolását nem bírta el a török fanatizmus. Itt nem volt elég a kard. A csákányra került a sor. Ha figyelemmel szemléljük a szép oszlopfőt, azonnal észreveszszük, hogy mind a négy ábrának fejét lecsákányozták. Az ábrák közötti levéldíszek megmaradtak; a négy Evangélista szimbólumának azonban épp a feje hiányzik. Egyik-másiknál észrevenni, hogy egy csapásra nem sikerült a barbár kéznek leütni a régi faragványokat. A kőrózsákat — szerencsére — egyszerű dísznek és szükséges bolthajtás-kapcsoknak nézték s meghagyták. A szécsényi kolostor elfoglalásának részleges történetéről hallgat a krónika. Az évkönyvekből Szécsény egyszerűen kimarad. Még nagyobb eseményeket sem értek rá feljegyezni. A jenei őrség a protestantizmus előtörése miatt megszűnt. A következő káptalan összegezéséből, mint nem létező, egyszerűen kimarad. 25 3) A testvérek, a Szécsényből elmenekült testvérek, ismerték a hely jelentőségét. Tudták, hogy míg a török Szécsényt bitorolja, a lábukat sem tehetik be. A török nagyon jól látta, hogy Szécsényre hadászati szempontból igen nagy szüksége van. A Fülek—Szécsény—Drégely vonalon intézett a török rendszeres támadást a bányavidék ellen. Ha Szécsény nem kerül török kézre, a felvidéki támadásokra gondolni sem mertek volna. . . Miután a török-világot egyes írók ellentétes megvilágításba szokták állítani, Szécsény és vidékének történetét részletesen mutatjuk be. A kép megfestését, a való megközelítését nagyon megkönnyíti Szécsény nagy szülöttjének, Velics Antal világhírű nyelvésznek magyar nyelvre ültetett török adótára, a Defterek. Ezen kiváló munka bepillantást enged Szécsény és vidékének a török hódoltság alatti történetébe. A török Szécsénynek nagyobb jelentőséget tulajdonított, mint
