P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 6. Az első török hódoltság
Mialatt Losonczy a hazáért életét áldozta, régi otthona, Nógrád vármegye, Szécsény körül mindjobban szűkebbre szorult a törökgyűrű. Hozzá épp az ő birtokán marakodtak a háború hiénái. Nem volt már gerinc, akarat, bátorság, mely felvegye a törökkel a harcot. Egyedül Drégely dacolt keményen a pogány haddal. Miért is nem volt több Szondija az országnak és Nógrádnak ? De így egymagában csak ideig-óráig birta a hős Szondi feltartóztatni a török hengert. 1552. julius 9-én emberfeletti küzdelem után Drégely elesett. Ennek hallatára az ipolymenti várak zsoldosainak nem volt többé bátorságuk az ellentállásra. Szécsény, Gyarmat, Salgó, Buják, Ság, Hollókő védői nem sok munkát adtak a töröknek ; az önfeláldozás, a hazafiúi vértanúság pálmájára nem pályáztak. Derényi János 1552. julius 30-án azt írja Székely Lukács szlavóniai főkapitánynak, hogy Drégely, Ság, Szécsény, Gyarmat és Buják elesett ; és hozzáteszi : úgy hírlik, az első három vár ostrom után került török kézre s csak Gyarmat és Buják nyitotta ki önként kapuit." 24 6) De tekintetbevéve a tényt, hogy Drégely július 9-én esett el kemény küzdelem után, s a 30-án ment jelentés már további 4 vár és város elestét közli, sejhetjük, hogy Szécsénnyel és Bujákkal sem kellett a töröknek kemény tusára készülni. Szécsény eleste, a későbbi írók feljegyzése szerint gyászos és szégyenletes. A vár őrsége alig hallotta a győztes basa érkezésének hírét, titokban elszökdösött a várból. Árokháti Lőrinc, Szécsény várnagya, azon vette magát észre, hogy a vár üres, a védők elszöktek, összevéve nyolcad-magával maradt a várban. Nem sokat habozott : fölgyújtatta a várat és várost és szökevény zsoldosai példájára szintén ellépett. De vesztére, mert a török csapatok ekkorára már körülvették Szécsényt, a várnagyot és társait elfogták ; Árokháti lábaira tüzes bilincset vertek és lefejezték. Tinódy Sebestyén siratja el Szécsény elestét : (Ali) midőn juta Szétsén vára alá Szinte Sz. Margit asszonynak napja vala Ott porkoláb (várnagy) Arokháti Lőrinc vala, De nem merték várni a budai basát Ott meghasonlának sokan a füst alatt Éjjel kiszökének, mégyen ki szaladhat, Arokháti hallá, láta csak nyolc szolgáját, Tsakhamar utánuk ő is elkiugrék ; De nem szaladhata, mezőben ellepék Mind nyolcad magával fogva elviteték. Istvánffy azt mondja,, hogy a vár őrsége szégyenletesen oldott kereket, magára hagyva Árokhátit, aki látva, hogy egyedül maradt, s a védelem úgyis hiábavaló, szintén elszökött, de török kézre kerülve sokáig viselte a török igát. 2 4') Básthy Szécsény gyászos elestéről megemlékezve, Árokháti szerepéhez e szavakat fűzi : „Akár maga egyedül, akár nyolcad magával maradt az alsó város füstje között álló őrségben, nagy aggódást senkinek sem okozhat, akármi lett belőle." 24 8,)
