P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 6. Az első török hódoltság
előidézzék a pánikot; kegyetlenségükkel előre megfélelemlítsék a. lakosságot és még inkább a katonaságot. El is érték, hogy Drégelyt kivéve, a vidék váraiba úgyszólván kardcsapás nélkül telepedtek be. Most már belátták az országban, hogy a nógrádmegyei várgyűrű, illetve vársor mennyire fontos. Az 1546-i országgyűlés XL1V. törvénycikkében fordult a királyhoz, hogy a bányavárosok védelmére a Mátrától a Garamig húzódó várvonalat erősítse meg : Pásztói, Bujákot, Hollókőt, Szécsényt, Drégelyt, Ságot, Lévát. 23 8) Az 1544. betörés volt a bevezetés. Attól kezdve számtalanszor csapott be a török. A selmeci bíró leveléből tudjuk, hogy 1547-ben már Gyarmatról és Szécsényből intéztek támadásokat az Ipolyon át. 1549-ben Szécsény ismét az elpusztult falvak közt szerepel. 2 3' 1) Váltakozó szerencsével folytak a csatározások. 1549-ben a kamara is segítséget küldött a szécsényi vár védelmére : 25 hajdút 600 forint fizetéssel. Ugyancsak nem számottevő segítség a törökkel szemben ! Verancsics egri kanonok 1550-ben a nádorhoz írt levelében említi, hogy szeptember 6-án Szécsénybe rontott 400 török, 45 embert elvitt, egyet megölt, s hogy a vár is szenvedett a betöréskor. 24 0) A vár tehát még állt és dacolt a törökkel. Várnagya : Losonczy István. Az 1529-i „események alkalmával már megemlékeztünk Losonczy Istvánról. 0 is, mint sokan mások, a haza megmentését Zápolyaytól várta, azért melléje állott. Azonban Zápolyaynak a törökkel való szövetkezése felnyitotta szemét, s bár súlyos vádakkal illették a császárnál, 1547-ben nógrádmegyei főispán korában, a császár megkegyelmezett neki. 24 1) Harcias természet volt. Többször került ellentétbe a szécsény-vidéki nemesekkel. (Minő lelki szakadékra mutat e tény!) 1549-ben a saági konvent előtt adott egyik panaszosának elégtételt. 24 2) Szerencsére keményen állotta meg helyét a pogánnyal szemben. Míg ő volt a szécsényi vár kapitánya, addig bizalommal nézett annak várőrsége a jövőbe. „Az török veszteg vagyon — írja ő maga 1550. okt. 1-én Nádasdy Tamásnak. — Nem tudom, hogyha elijedett-e, vagy azt várja, hogy a dér jobban megsüsse az populust. Én azt hiszem, hogy fél. De maga féltiben rájött volt Szécsényre, hogy megvegye ; azt nem lehetett, hanem a szántóról elvittek úgymint 23 embert, egy leányt, egy bírót, levágtak lovat 23, ökröt 43. " 24 3) 1551ben azonban Losonczyt fontosabb állásra szemelték ki : Temesvár védőjének. Nehezen vállalta a fontos beosztást. Feltételeit teljesítették s Losonczy vállalkozott a nagy feladatra, hogy hősi védelmével és még hősibb halálával mindörökre beírja nevét nemzete hallhatatlan jai sorába. 1551-ben már panaszkodik Castaldónak, hogy Szécsényi birtokain baj van, hogy Pethew Gáspár pusztítja Szécsényt. 24 4) A törökkel szemben keményen állta az ostromot. A szétrombolt Temesvárból írta utolsó levelét, segélyt kérve Nádasdytól. Leveléből kiragadjuk a halálrakész hősnek lelkiségét sugárzó búcsúszavait : „Vigan várjuk az órát, melyben meg kell fizetnünk az utolsó adósságot. . . . " 24 5) Magáért nem aggódott a hős, csak leányaiért. Halála előtt egy héttel történt leányainak fiúsítása; de az értesítés nem jutott el Temesvárra, hogy megnyugtassa a halálbamenő hőst.
