P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 5. Mohács után

foglalkozást. De Mohács oly átalakulást hozott, mely mindenkivel! megérttette az ily formába öntött lelki segítségnek, újításnak szükségességét. Talán éppen ezt a szereplését, modern, új köntösben való fellépését tüntette ki a tartomány, amikor fiatalon kusztosi hivatalba állította. Újszerű kikezdése, irodalmi terméke tehát annyit jelent, hogy Dömötör atyában önálló, saját véleménnyel biró egyéniséggel állunk szemben. Véleménye győz. Vasakarata minden ügyet diadalra visz. Második Marchiai Jakab szerep jutott volna osztályrészéül, ha nem török által elpusztított világban él. De az ő korában kemény természete összeütközésre vezetett. Csáti orthodox katolicitásában, hazafias felbuzdulásában és felfogásában nem ismert ellenkezést. De akadtak, akik nem osztották véleményét, s ő ezekkel szemben is érvényt szerzett akaratának. Kinek az oldalán állott az igazság ? 1531-ben a káptalan kimondotta, hogy Csáti „kegyetlen természete, bánásmódja miatt nem lehet többé se házfőnök, se kusztos."

2

2') Csáti sokkal öntudatosabb szerzetes volt, hogysem a méltatlanságot, talán igazságtalanságot, el nem viselte volna. Nagy buzgalommal adta át magát éppen neki való hitvédői hivatásának. Hogy a káptalannak ítélete vagy tévedésen, vagy személyi ellentéten alapult csupán, mutatja a tény, hogy a legközelebbi káptalan az előző káptalan határozatát megváltoztatta és Csátit sárospataki guardiánnak nevezte ki. . . Csátinak másik esete is nagy port vert fel. Szóba hoztuk feljebb Csáti kehelyelzálogosítását. Sárospataki őr korában zálogosított el egy értékes kelyhet. A tartomány zokon vette Csáti tettét és a tartományfőnök nagy áldozatok árán vissza is váltotta a kelyhet.

22

6) A provinciális példája elárulja, mily nagy becsben tartották az ősök emlékét, az ősök munkájának gyümölcsét. Csáti eljárását még sem szabad annyira elítélnünk. Sőt éppen ez az eset kedvező színben tünteti fel a ridegnek, vas-szigorúnak ismert Csátit, aki övéiről áldozat árán is gondoskodik. Ne feledjük el, hogy arról a korról szólunk, melyben a testvéreknek nem volt betevő falatjuk, nem volt mibe öltözniök. Csáti, mint irodalmi férfi, . tudott Szent Ferenc életében olyan esetekről, midőn a legszükségesebb egyházi dolgokat is eladták az első testvérek, hogy a szegényeken segíthessenek. Mennyivel inkább kellett neki gondoskodnia ínségbe jutott testvéreiről ! Hozzátehetjük még azt is, hogy a drága kelyhek körül 1504, 1505, 1507 és 1515-ben éppen az a felfogás alakult ki, hogy a kelyhekre nézve Szent Ferenc szegénysége legyen mérvadó és kétízben is úgy döntöttek rendi káptalanokon, hogy az ilyen kelyhet, ha nem pátrónusé, el kell adni és árát más kolostorok építésére kell fordítani. Laskai ugyan a botrány elkerülése miatt egyházi engedélyt eszközölt ki ilyen kelyhek használatára, mégis a későbbi gyűlésen (1515) megújították az értékes kelyhek eladására vonatkozó régebbi határozatot.

2

2') Ezért nem lehet zokon venni Csáti eljárását, még ha az ő idejében a felfogás változott is. S hogy csak a végső szükség, a testvéreiről való gondoskodás vezette Csátit a kehely elzálogosításában (s nem eladásban,) mutatja az a tény, hogy 1540-