P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 5. Mohács után
ben, ugyancsak pataki kusztos korában, a czékei kolostor három összetört kelyhét és több értékes miseruháját nem adta el, se el nem zálogosította. Vallási villongások miatt került a czékei kolostor veszedelembe, s Csáti a kolostor értékeit megőrzés végett Kozma Sándor pataki polgárnál helyezte el. Ez a tény mutatja, ,hogy később csak a végső szükség kényszerítette a zálogosításra. így a nagy ember ellen tett második kifogás is teljesen alaptalan«. A nagy Csáti 1542-ben került Szécsénybe. A testvéreiről anynyira gondoskodó, a tudós, a hitvédő, a sokat tapasztalt és még több szenvedésen keresztülment nagy férfiú, már nemcsak írásban, de Pesten és talán másutt is, szemtől-szembe került a törökökkel. Az országra nehezedő mind nagyobb teher, vidékeknek tönkrejutása, a kolostorok nagy számának felperzselése mélyen sebezhette hazafias, sajgó szívét. Vájjon fiatalkori elgondolására, istenbizalmára rácáfol az élet ? Csáti nem csüggedett. Rendjének szellemében viselte a csapásokat s az isteni Gondviselésbe vetett rendíthetetlen bizalommal igyekezett megtenni a magáét : szünet nélkül dolgozott, prédikált, imádkozott, hogy megmentse hazáját. Megnyugtató, biztató hatást gyakorolt Szécsényre és vidékére ennek a nagy hazafinak, tudósnak, szónoknak, hitvitázónak, költőnek megjelenése. Ugyanezen időben az irodalomtörténelemből ismert másik neves ferences került Nográdmegyébe, a füleki kolostorba, Sepsiszentgyörgyi Ferenc, a „Teleki kódex" másolója. 1542—1544. találjuk a füleki kolostor élén. Vájjon találkozott-e a Nográdmegyébe került két író ? Nem tudjuk. Ha találkoztak, bizonyára elsiratták azon időt, mikor még tollat forgattak. Most már csak keresztet szorongattak, hogy a rettenetes jövőre magukat megerősítsék. A kódex-másoló Ferenc pátert az elöljáróság — talán székely voltára való tekintettel — 1544-ben Csíkba helyezte. Csáti Szécsényben maradt, hogy a iiaza oltárán magát feldozza. Csáti a szécsényi kolostor első kiváló egyénisége, kiről bővebb ismereteink vannak. A lelkivilágnak, hitnek, hazafiságnak lett irányítója Szécsényben és a környéken. Azonban az események azt látszottak igazolni, hogy a magyarságon az írás szava teljesül : „ki kardot ragad, kard által vesz el." A Pannóniát karddal szerző magyarságnak a Gondviselés a Kelet és Nyugat küzdelmeinek színterét hagyta meg, hogy állandóan vérezzen, hogy évszázadok, talán évezredeken keresztül fogja fel a keletről és nyugatról jövő csapásokat. A jelek azt mutatták, s a körülményekből Csáti arra következtethetett, hogy ő maga úgy járhat még, mint a tartomány másik költője, Vásárhelyi járt Palotán : ő is vérével öntözheti a magyar életfát. Mert Szécsény felett kezdték húzni a lélekharangot. Mily értékeket rejthetett még Csáti egyszerű íróasztala. Ha a török nem jön, ki tudja hány irodalmi értéket könyvelhetnénk még •el Csáti nevére. De így is hálát adunk a Gondviselésnek, hogy az utókor megmentette első zsengéjét, Pannóniáról szóló énekét, melyet irodalmunk első, szegényes időszakának kincsei közé helyez. 22 8)
