P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 5. Mohács után
Ezt szerzették Szilágyságban Cathy Demeter nagy gondolatjában Mikor nagy bú vala Magyarországban Egy néminemű mulatságban. Sokat írtak és vitatkoztak ezen szavak nyomán az idő fölött, melyben Csáti a költeményt írta. A „nagy bún" akadtak meg és majd a Dózsalázadás, majd mohácsi csatavesztés, majd Buda elfoglalása évének vették. Karácsonyi megállapítását fogadjuk el : Csáti a költeményt közvetlenül a mohácsi vész után írta, mert csak 1526—1527-ben tartózkodott a kusalyi zárdában, a tartomány egyetlen szilágysági kolostorában.' 22 3) Csáti lelkét megrázta a mohácsi katasztrófa, a nemzeti csapás, s miután ismerte a könnyen kétségbeeső magyar lelkiséget, vigasztalásul, lelkük erősítésére állította honfitársai elé a győzedelmes és gondviselésszerű multat. Képzett, iskolázott ember volt. Nevét a krakói egyetemi ifjúság közt találjuk. Negyven évvel előbb járt ugyanarra az egyetemre Temesvári Pelbárt (1458—63), a magyar ferencesek dicsősége. Csáti krakói tartózkodásának idejében vette szárnyra a hírnév Pelbártot. Haggenau szórta a nagy mester munkáit. Csáti egészen Pelbárt példája szerint, — talán éppen példája hatása alatt — lépett be a szalvatoriánusok közé. Hazaérve itthon is megbecsülték a fiatal Csátit és nagy jövőt jósoltak neki. Hithűsége, fegyelmezettsége, konzervatív felfogása akárcsak Pelbárté. Elete végéig a szent szigornak követője, a hitnek bajnoka, harcosa. — Magasbatörő íveléssel indult pályája. Fiatalon lett guardián, sőt hamarosan kusztos. E tény is mutatja, hogy mennyire becsülték tudományát, s szerzetesi életét. Sajnos azonban, éppen ezen hivatalok kötötték le Dömötör atya idejét és tehetségét. Nem tudott a könyvtár mélyébe temetkezni, mint Pelbárt. Pedig nagyon értékes munkákkal gazdagíthatta volna a szegény magyar irodalmat. Fennmaradt szerzeménye is fiatalkori műve. De az idők válságosak voltak, Mohács a rendtagok százait szakította le a rendi életfáról. A múzsáknak el kellett hallgatniok a háborús zajban, és mindenkinek a gátra kellett sietnie és az áradatban menteni embereket, fegyelmet, süllyedő magyarságot. Aztán jött a lelki szétválás, kettéoszlás, mikor nem szobatudósok, de hitvitázók kellettek. Dömötör atya ,csak rövid ideig volt növendékek mellett, mint azok nevelője. Elete többi időszakában házfőnök, kusztos és hitszónok. 1528-ban guardián, 29-ben kusztos az ozorai kerületben, 31-től pesti hitszónok, 1533-tól ismét sárospataki guardián, 35-ben Nagyváradon hitszónok és a növendékek tanára, 1537-ben Csanádon igehirdető, 39-ben újra kusztos a sárospataki kerületben, míg aztán 42-ben Szécsénybe kerül igehirdetőnek a 60 év körüli nagy ember. 22 4) Csáti nagy hazafi volt. Mélységes hazaszeretet indíthatta őt arra, hogy rendje akkori szellemétől eltérően világi költeményt írjon, és így siessen népe lelki süllyedésének megakadályozására. A mohácsi vész előtt kolostorban világi szerzeményt nem engedtek meg ; csak vallásos költészetnek volt helye. A humanizmus sekélyességének és veszedelmének tartották a világi dolgokkal és irodalommal való
