P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 5. Mohács után

Ennyi baj közt vajmi nehéz lehetett élni s a nehézségekkel megküzdeni. A sok küzdés, szenvedés összeforrasztotta a testvéreket. Nagy testvéri segítségre és együttérzésre mutatnak azon esetek, melyekből látjuk, mint siet egyik kolostor a másik segítségére. Kuzsalyról ír a tartományfőnök az egyik guardiánnak, hogy zárdája rendbehozására két, vagy legalább egy ácsmesterséghez értő testvért küldet a kusztos által. — Pénzük nem volt, a jótevők az ínséges idők miatt megfogyatkoztak, így maguknak kellett minden munkát, javítást eszközölniök. Az épület falai romladozni kezdenek, — olvassuk egy levélben — a vakolat, a cserép mindenfelől hull, az ablakokat beveri a jégeső, az Isten házába szabad bemenetele van esőnek-hónak.

2

1'

1) Ilyen volt a világ a török által meg nem szállott területen is. Lehet-e csodálni, hogy a végső szükség Csáti Dömötört arra vitte, hogy a testvéreiről való gondoskodásból régi értékes kelyhet elzálogosított?

2

1') Mártiromsággal ért fel azon idők testvéreinek élete. Azoké is, kiket megkímélt a török kardja. A szó legnemesebb értelmében irigyelték azok sorsát, kik meghalhattak hitükért. Mikor 1532-ben a testvérek közül többeket lemészároltak, a veszteségen szomorkodó tartományfőnököt egyik alattvalója így vigasztalja: „Nagyobb okod van örvendeni, mint bánkódni afelett, hogy Istennek tetszett testvéreid közül többeket annyi nyomorúság és szenvedésből kiszabadítani, és az örök szeretet országába felvinni. Ne gyászold tehát őket, mint halottakat, — hiszen nem vesztettétek el őket, hanem előre küldtétek magatok előtt. "

21

8J A testvérek lelkiségének jellemzéséhez még egy vonást rajzolunk. Mindenkit tiszteletre ragad a testvérek hősiessége : amikor minden épkézláb ember elmenekült, ők visszamaradtak a tehetetlenek, kétségbeesettek vigasztalására. De ami szinte hihetetlennek látszik : ezek a testvérek annyi nyomorúság és baj közepette nemcsak nem vesztették el életkedvüket, de megmaradt még természetes, jóízű humoruk is. Akinek a kolostorokról olyan fogalma van, hogy az az életuntak gyülekező helye, olvassa el a törökvilág viharvert ferences barát levelét, melyben a régóta kapott válasz miatt így korholja testvérét : „Talán bizony a köszvény esett a kezedbe, hogy oly sokáig nem hallatsz magadról. Hivass orvost és gyógykezeltesd magadat. Ha pedig egyáltalán nem lehet gyógyítani bajodat, végezd el a lábaddal azt, mire a kezedet

21

9) nem használhatod. Vagy talán kiszáradt a tintád s azon a vidéken végképen elfogyott a papiros ?" . . . íme azon idők testvéreinek lelkisége, élete. Ez a lelkiség honolt a szécsényi kolostor falai között is. Hány elhamvadt kolostorból gyűltek össze Szécsényben a testvérek ! Egymást lelkesítették, erősítették a további küzdelmekhez. A vidéken is felborult a rend és közbiztonság. Az erdők rablóknak, útonállóknak adtak helyet. Mint láttuk, volt idő, mikor a szomszéd őrség a szükséges posztóért sem mert küldeni. Minő lelki munkát végeztek, feljegyzéseink nincsenek. Pa-