P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 5. Mohács után
so kicsinyek, amely esetben a mennyiséget a házfőnök megtoldhatta. Ezt előírhatta a szabály. De arra már nem terjedt ki hatalma, hogy az előírt mennyiséget biztosítsa. Hiszen, ha nem a török ütött rajtuk, az országban szanaszét jártak a két ellenpárt csapatai, s nyomukban a sok rabló. Az egyik levélben arról panaszkodik az író, hogy mily gyakran verték fel a kolostor csendjét a németek, néha százan is, s mindig megkövetelték, hogy kenyérrel, sajttal, borral lássák el őket; ennek következtében éléskamrájuk teljesen kiürült. Azért fordul a tartományfőnökhöz, hogy ha nem akarják, hogy éhen vesszenek, akár a legtávolabbi helyekről is szerezzenek nekik gabonát . . . 21 1) 1534-ben írja az esztergomi guardián a kusztosnak: „Már előbb is közöltem veled, hogy mennyi szenvedésnek vagyunk kitéve a török részéről, és hogy mily szükséget látunk. Most két testvért küldök hozzátok, hogy ezek élőszóval is előadják panaszainkat. Küldjetek valami segélyt ! Könyörüljetek rajtam, — idézi Jób szavait — könyörüljetek rajtam, legalább ti barátaim, mert az Úr keze illetett engem . . ." 21 2) Minő szükséget kellett szenvedniök a testvéreknek, mikor az egyébként harchoz, nélkülözéshez szokott egyéneknek az övéikről való szent aggodalom, gondoskodás ily szavakat ad ajkukra, tálukra! Az egyik káptalani gyűléshez úgy szereznek sót, hogy a sóbányák vidékéről jövő guardiánnak meghagyják, hogy egy mázsára valót hozzon kocsin Váradig, innen majd a jenei kusztos által küldött két laikus testvér veszi át és juttatja rendeltetési helyére. Sok nehézségük volt a posztóhiány miatt. „Kénytelen vagyok — irja egyik kusztos a másiknak — szent szabályaink értelmében mezítelenségemet felfedni előtted (bizalommal tárják fel egymásnak szükségüket, mondja Szent Ferenc) nehogy hallgatásom büszkeségnek tűnjék fel. A közbiztonság teljes hiánya következtében nem küldhettünk a szükséges posztóért, s most a tél közeledtével a legnagyobb zavarban vagyok, hogy mibe öltöztetem szerzetes testvéreimet. Kérlek tehát, hogy a kusztódiádban található maradékból juttass nekünk is, én nem fogom elmulasztani ebbeli jóságodat a szerzet tagjai előtt nyilvánosan elismerni és magasztalni." 21 3) A posztóbeszerzés, illetve előállítás körül épp a szécsényi kolostornak jutott nagy szerep. Úgylátszik, hogy a felperzselt kolostorokból több testvér megmenekült, és így jutott a szécsényi kolostornak is a szükséges létszámon felül. Miután más munkát nem tudtak nekik nyújtani, kallómalmot, posztóműhelyt állítottak fel. Már 1534-ben Szécsényben kapható a habitusposztó, miként a kuzsalyi kusztos jelentésében olvastuk. 1535-ben pedig a káptalan irja elő, hogy Szécsényből kell a posztót beszereznie az esztergomi, ozorai, szlavóniai, szentléleki és szécsényi kusztódiáknak. 21 4) A jelentés egy másik része azonban rávilágít a szécsény-vidéki helyzetre. Arról számol ugyanis be az egyik házfőnök, hogy a nagy árvizek és az útonállók miatt nem tudott Szécsénybe küldeni a szürke posztóért, azért csak a jövő évben fog érte küldeni. 21 0)
