P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 5. Mohács után

Mily szépen világít rá egy-egy ilyen adat azon kor hőseinek életére. Ez a lelkiség honolt a szécsényi kolostorban is. Ennek a kolostornak házfőnöke és kusztosa résztvett azon gyűléseken, melyeken a hősi szeretet tüzét élesztették, s melyeken a megváltozott viszonyok mellett is igyekeztek a szerzetesi fegyelmet megtartani és ápolni. A hősiesség mellett érdemes megfigyelni, mily szívóssággal vették fel a harcot a felfordult világban a fegyelem érdekében; miképp igyekeztek a rendíagok lelkiségét az összeomlástól megmenteni, a bűnt irtani, s a jót előmozdítani. Az 1531 -i káptalan kimondja, hogy a háborús időkre való tekintettel egyelőre nem vesznek fel a kolostorban élő harmadik rendesek közé nőt; 1533-ban megengedik (conceditur) a kolozsvári konfratrisszának, aki a nővérek részére kápolnát építtetett, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentséget „nagy tisztelettel", „cum magna reverentia" őrizhesse. Ugyanez évben meghagyják a szalárdi kolostor elöljárójának, hogy három cellából készíttessen külön betegszobát. 1537-ben feloldják a kocsi- és lótartásra való tilalmat, mejyet — mint láttuk — csak a menekülés idejére engedtek meg."

0

8) Újra és újra kitérnek a határozatok a hitszakadásra, s gondoskodnak «a szükséges védelemről. A bűnt erősen irtják; a szabályszegést fenyítik. 1531-ben a híres Csáti Dömötört megfosztják a magasabb hivataloktól túlzott szigora miatt. 1537-ben Szániki Ferencet kizárják a rendből ; ugyancsak Bodonyi Mihályra kimondják az ítéletet, hogy a rendbe semmiképp se vehető vissza. A veszteség mellett nyereségről is beszámolnak: 1537-ben a báthori kántor feleségével együtt a tökéletesebb élet után vágyva, püspöki engedéllyel tisztasági fogadalmat tesz s a kántor a szalvatoriánusok közé lép.

20

0) Az elöljárók figyelme a megváltozott viszonyok mellett is ki- y terjed az élet minden körülményeire, — s a kis jelentőségűnek látszó szabályokra. Ameddig csak lehetett, minden szabályt betartottak. így szigorúan őrködtek, hogy az éjjeli zsolozsmát minden kolostorban elvégezzék. Csak végső szükségben voltak a tagok az alól felmentve. Az alvás megrövidítését némileg pótolta a szabály előírása : ebéd után d. u. 3 óráig mindenki a céliájába tartozott vonulni és pihenni. A szabályt kis intés tetőzi be : „aki pedig aludni nem tud vagy nem akar, maradjon veszteg és mást ne háborgasson."

21

0) A szabály az élet aprólékos körülményeit is rendezte, — de hányszor borította fel az idők vihara nemcsak a délutáni pihenőt, — de az éjszakai rövid alvást is ? Hányszor bujdostak a testvérek heteken keresztül, sötét éjszaka, míg nappal szalmakazlakban húzták meg magukat. Gondterhes volt az elöljárók helyzete. A testvérek szükségleteiről kellett gondoskodniok. Hogyan teljesíthették e kötelességüket, mikor az életbiztonságról sem gondoskodhattak? A szabály pl. előírta, hogy a kolostorban két szerzetesre számíthatnak egy oldal szalonnát, hacsak a sertések nem voltak túl-